Nem tudom, ki hogy van vele, de az én kedvenc városom az a hely, ahol jelenleg is élek, Debrecen. Viszont attól függetlenül, hogy mennyire kötődöm ide, szerelembe tudok esni más városokkal is, bár azért nem egykönnyen. Emiatt volt számomra kicsit meglepetés, hogy egyetlen nap alatt mennyire a szívembe lopta magát Eger, a hétvégén tett villámlátogatásom alatt. Ottlétem elsődleges oka ugyan a fesztiválozás volt, de másnap a nyakunkba vettük a várost, és a barátnőm javaslatára felkerestük a vár lábánál lévő gasztrobárt, a Macokot.

fotó: svet.hu

A nem hétköznapi helyszín könnyedén megadja az alaphangulatot, és ezt csak tovább fokozza az, hogy milyen impozáns kerthelyiségbe lépünk be. Mivel kiváló időnk volt (hisz hétvégére már egyértelműen megérkezett a nyár), ezért nem is volt kétséges, hogy kint foglalunk helyet. Persze nem tudtunk oda ülni, ahová szerettünk volna (a bejárat közelében szívesen csodáltuk volna a panorámát), de egy ilyen nagy forgalmú hely esetében asztalfoglalás nélkül ezt semmiképp nem lehet hibaként felróni. 
Az étterem belsejére is kíváncsi voltam, ezért azt is megnéztük. Mondanom se kell, hogy a kedvenc részem a borsarok volt, amely egy rendkívül hangulatos enteriőr, ahol (minden bizonnyal) kimagasló minőségű borok díszitik a falat. Úgy érzem, egyszer még vissza kell térnem ide csak azért, hogy ezek közül is kipróbáljak néhányat.

fotó: etterem.hu

De persze nem csak a hely szépsége, hanem a kiszolgálás minősége is elérte (és részemről kicsit meg is haladta) az alapvető elvárásokat. A pincér tőlünk, és a mellettünk lévő asztalnál ülő vendégektől is folyamatosan érdeklődött, hogy rendben van-e minden. Ami minket illet, a három főétel közül az egyikre körülbelül 20-25 percet kellett várnunk, de erre előre figyelmeztettek, és nem tudom, hogy az elragadó környezet miatt tűnt-e kevesebbnek, de talán végül nem is kellett ennyit várnunk. 

Végül persze minden perc várakozás megérte, ugyanis nem akármilyen látvány tárult elénk a tányérjainkon:

lent: roséra sült kacsamell, lilakáposzta krémmel, almával, sült burgonyagombóccal, fent jobbra: szárnytöves csirkemell burgonyapürével, tavaszi zöldségekkel, fent balra: malaccsülök kakukkfüves burgonyagalettel, uborkarelish-sel

Ami általában visszatartott engem attól, hogy hasonló gasztrobárokban étkezzek, elsősorban az volt, hogy meg voltam győződve arról, hogy ezeken a helyeken az ételek szépségét és ízét fizethetjük meg, de jóllakni esélytelen velük. A Macok erre erősen rácáfolt, ugyanis hármunk közül senki nem maradt éhes. Az áraik nem alacsonyak, de ahhoz képest, hogy az ország egyik legnépszerűbb turisztikai központjának legforgalmasabb részén található az étterem, véleményem szerint meglehetősen korrektek, főleg úgy, hogy nem elhanyagolható az sem, hogy milyen ízélményt kapunk ezért cserébe. A egyetlen dolog, ami elszomorított minket, hogy sajnáltuk elfogyasztani a tányérunkon lévő művészi alkotást, de természetesen nem bántuk meg, hogy ezt mégis megtettük. Nehezen lesz überelhető. az biztos.
Az étterem értékelése számomra teljesen természetes módon: 10/10