Abban szerintem egyetérthetünk, hogy azon a településen, amit az otthonunknak tekintünk, kell hogy legyen egy hely, ahová a legszívesebben járunk feltöltődni. Persze a töltekezés mindenkinek mást jelent, nekem például egyértelműen azt, hogy a barátaimmal lehetek egy olyan helyen, ahol kulturált körülmények közt tudunk lazítani. Vélhetően a blogom témájából kiindulva azt sem nehéz kitalálnotok, hogy a minőségi idő eltöltéséhez számomra az is hozzátartozik, hogy jókat egyek. Ezek után nem véletlen, hogy az épp az óvárosba beolvadó Mátyás pince vált a kedvenc helyemmé Debrecenben, hiszen ott az előbb vázolt, a szórakozáshoz feltétlen szükséges követelményeim mind egyszerre teljesülnek.

fotó: karcrafel.blogspot.com

A helyre lassacskán két éve akadtunk rá a barátaimmal, bár akkor még nem mint éttermet kerestük fel, sokkal inkább egy helyi különleges koktélról szóló anekdota vonzott ide minket (a helyi különlegességet természetesen még aznap megkóstoltuk, de végül egy másik mix lett az itteni kedvencünk - erről majd később). Mondanom se kell, azóta is innen indulnak a legjobb esték/éjszakák, nem bántuk meg, hogy a szokásos kis helyeinktől elszakadva adtunk egy esélyt a Mátyásnak is.

A múlt hétvégén viszont (azon túl, hogy a célunk ismét egy emlékezetes este hibátlan megalapozása volt) úgy gondoltuk, hogy a vacsoránkat is itt fogyasztjuk el. A már jól ismert, és számunkra otthonos környezet, valamint az imádnivaló személyzet eleve adott volt. A legjobb érzés úgy belépni egy helyre, amit szeretsz, hogy a neveden köszöntenek, és már azt is tudják előre, hogy mit kérsz inni. Tehát érezni, hogy nem csak te mész oda lelkesen, hanem téged is szívesen látnak (és persze egyértelműen nem csak az este elején felvett és a műszak végén levetett műmosollyal teszik mindezt). 

fotó: etterem.hu 

A Mátyás pince elsősorban a házias, magyaros ízeket részesíti előnyben, de más nemzetek receptjei is megtalálhatók az étlapon. Ezen kívül minden hétköznap napi menüvel is szolgálnak, amely három fogásos (leves, főétel és desszert, méghozzá teljesen baráti áron). Időnként különböző akciókkal kedveskednek (például, hogy minden magyaros étel mellé 4 cl ajándék mézes házipálinka jár - méghozzá az egyik legfinomabb pálinka, amit valaha ittam). 

balra: vörösboros, gombás marhapörkölt nokedlivel, jobbra: kínai pikáns csirkemell csíkok, kukoricás rizs

Én magam részéről a kínai pikáns csirkemellnek szavaztam bizalmat a Mátyásban elsőként. De nem kizárt, hogy eljön a nap, amikor kijelenthetem majd, hogy végigpróbáltam az étlapon szereplő tételeket (a borlappal már jó úton haladok ezen a téren). A díszítés egyszerű (semmi cicoma és food art), de nincs is szükség rá, hiszen végül úgyis az ízek beszélnek. Az ételei alapján is ugyanazt kell mondjam, amit korábban: biztos, hogy nem fogok egyhamar elpártolni ettől a helytől. A kedves barátom, akivel egyébként már sokadjára osztom meg a Mátyás-élményt, az étkezés végén megjegyezte, hogy részéről a marhapörkölt 10 pontos volt, és természetesen ezt is figyelembe veszem a végső értékelés során. 

Miután teletömtük a pocakunkat, kezdetét vette a vizsgaidőszak után jól kiérdemelt borozás, méghozzá egy finom Egri olaszrizlinggel (úgy tűnik nem sikerült elszakadnom az egri ízektől a legutóbbi látogatásom óta sem). Ennek hangulatát külön emelte a szervírozás:

Ami engem illet, a Mátyás Pincében borozni szeretek leginkább, de tény, hogy legalább egy esélyt megérdemel az összes többi italuk is, főleg azok a különlegességek, amelyeket ők maguk fejlesztettek ki. Ezek közül nálunk örök favorit a Vámpír Csókja fantázianevet viselő koktél, amelynek összetevői: vodka, vérnarancslé és sprite. Javaslom, ezt semmiképp ne hagyjátok ki, de a matyaspincedebrecen.hu oldalon minden finomságot megtalálhattok.
Nem is kérdés, de azért leírom, hogy számomra a Mátyás Pince értékelése: 10/10

Nektek van törzshelyetek? Írjátok meg kommentben, hogy mi az! :)