Ha olvastátok az első posztomat, és most elolvassátok ezt is, bizonyára azt fogjátok gondolni, hogy engem igazán könnyű lenyűgözni mindenféle szép városokkal, mert mindegyikről ódákat zengek. De ez egyáltalán nincs így. Engem valójában nagyon nehéz lenyűgözni bármivel is, épp ezért az, hogy Eger után Péccsel is szerelembe estem, csak azt mutatja, hogy kicsi országunkban mennyi mesés hely van, ennek pedig csak örülni tudok. Egyik helyen sem először jártam életemben, de mindent egészen más felfedezni úgy, hogy kitörünk az osztálykirándulások és iskolai táborok keretei közül, és felnőtt fejjel járjuk végig az utcákat. Éppen ezen oknál fogva Pécsett sem a főtér és a TV-torony felkeresése volt az elsődleges célunk, hanem a Havihegyen tettünk egy sétát, ahol eleve eláll az alföldi gyerekek lélegzete, és ráadásul egymást érik a jobbnál jobb borházak és éttermek. Ezek közül mi a Tüke borházat választottuk ki, ami aztán a legpozitívabb módon határozta meg a további időtöltésünket.

fotó:tripadvisor.com

Már a Punnany Massif (egyébként szintén pécsi) zenekar is megénekelte (elrappelte), hogy Pécsett pazar a kilátás és egyedülálló a vendéglátás, és nem csak előbbit, de utóbbit is nagyon hamar megtapasztaltuk. A Tüke borház kedves tulajdonosa ugyanis nem csak szimplán fogadott minket, de még egy kis történelmi kitekintést is tett, melynek során megtudtuk, hogy mi is a tüke szó pontos jelentése. Ezt a kifejezést eredetileg az olyan tősgyökeres pécsiekre használják, akinek ráadásul legalább két generáción keresztül szőlőtermesztéssel foglalkoztak a felmenői, és ő maga is azzal foglalkozik. Kiderült, hogy a vendéglátónk ugyancsak tüke, amit egy percig sem tagadhatott le, ugyanis a legfinomabb borokat ajánlotta nekünk a vacsora mellé. Ezután míg várakoztunk, előétellel is kedveskedett nekünk, méghozzá egy mazsolás kenyérrel, amelyhez olivás mártogatóst szolgált fel.

Mivel már ez is ínycsiklandozó volt, így méginkább kíváncsiak lettünk a főételre. Mivel sokan ajánlották a mecseki pisztrángot, ezért az egyik választásunk ez lett, vendéglátónk pedig viccesen megjegyezte, hogy a pécsi pisztráng olyannyira híres, hogy néha még a főtérre is meghívják zenélni, majd hozzátette, hogy valójában nincs miről híresnek lennie, de azért ő is melegen ajánlotta, hogy kóstoljuk meg. 

Grillezett pisztráng és olivás, koktélparadicsomos ruccola saláta

A másik főételünk grillezett csirkemell volt. A Tükében egyébként minden húsételt grilleznek, ami nem csak különleges ízélménnyel szolgál, hanem még látványos is, hiszen a fogásokat gyakorlatilag melletted készítik el a teraszon, és nyugodtan belepillanthatsz a folyamatba. 

grillezett csirkemell friss, tépett salátával és kapros-joghurtos öntettel

Az ízélmény és a látvány ismét csodás elegyet alkotott, és nagyon sajnálom, hogy a desszertként felajánlott túrógombócra már nem volt elegendő a gyomrunk befogadóképessége. De legközelebb erre is sort kerítünk. 
Végül pedig, ha már ennyit beszéltem a kilátásról, jöjjön zárásként egy kép, amely azt hiszem szavak nélkül is megmagyarázza, hogy mit is jelent egy igazi mecseki terápia.